Csega világa Nyugaton a helyzet... USA napló Képregény Személyes  
 

Franc (isco) ba velem!

Üdvözlet San Francisco-ból!

Friss topikok

  • fremont.rider: Rendben :-) Kerítünk rá sört :-) (2012.06.05. 03:30) Érkezés
  • Nagyéshatalmaskiss: Pihensz meg projektezel egy nagy kakit,jösz inni...:D Johnnyval is már alig akadok össze , annyit ... (2012.06.05. 03:05) Véget ér a móka - új éra
  • fremont.rider: @Nagyéshatalmaskiss: Rántott polip? Akad, akad, csak én nem kérek belőle. Rántott medúza? Nem akar... (2012.05.31. 21:05) Ölelnivaló
  • fremont.rider: @Nagyéshatalmaskiss: Óh, nem, a számban egy pannini maradéka van fogközbe szorult állapotban. Szan... (2012.05.25. 01:33) Fóka - 39-es Móló
  • fremont.rider: Igen :-) (2012.04.08. 23:45) Street performance

Címkék

Érkezés

2012.06.03. 20:42 fremont.rider

 

Az ember, ha nem figyel oda, hamar bukhat sok pénzt egy hosszú úton. Pl. kissé sietve pakoltam össze, és sokszor hallani, hogy a bőröndöket így-meg-úgy dobálják a repülőtéren, gondoltam, akkor inkább a kézipoggyászba teszem a bort, nehogy megsérüljön. Aki szerint ez helyes gondolatmenet, az vagy nem repült mostanában, vagy ugyanolyan marha, mint én, ugyanis folyadékot nem lehet felvinni a gépre, innentől már csak abban reménykedhetem, hogy a biztonsági őr hazalopta, mert akkor legalább nem ment pocsékba. Volt nálam hasonló megfontolásból egy rázogatós játék, olyan, mint a hólabda, csak nem hó van benne, hanem Golden Gate híd. Mivel abban is folyadék van, a gép bejelzett, ment a kukába az is.

Innentől jókedvem már nem volt, leültem a helyemre, végigutaztam Frankfurtba a 11 órát, és csak azután álltam fel, majd onnan még egy másfél órás út, és hazajutottam. A magyar biztonsági őrök vérszemet kaptak a bőröndöm láttán.
 - Honnan jött?
 - San Francisco-ból.
 - Elvámolni valója van?
 - Nincs.
 - Na, akkor útlevelet készíts!
Nem az, hogy legyen szíves elfáradni az asztalhoz, és megmutatni a bőröndjei tartalmát, hanem felszólító módban, mintha a közlegénye lennék.

A Hungária körúthoz érve ismerősek lettek az épületek, mintha valami régi filmből derengtek volna. Panaszkodtam a kinti tömegközlekedésről, a taxisofőr panaszkodott az itthoniról, jól megértettük egymást.
 
 

2 komment

Sunset blur-evard

2012.06.01. 08:05 fremont.rider

 

Mikor elindultam az óceánpart felé, a nap még bőven a horizont felett ácsorgott, de mire a 71-es roncs elügyetlenkedte magát a Sunset Boulevardig, már beleveszett a víztömeg feletti páraködben. Gyanús volt, hogy mindenki visszafelé sétál, mintha vége lenne valami moziműsornak. Azért még futásnak eredtem, de már késő volt, nem volt mit fényképezni. Ha lenne illatképezőgép, állítgattam volna egy darabig a záridőt a homokbuckákon ücsörögve a kedvedért. Így viszont csak visszakullogtam, és a buszmegállóban azon tűnődtem, miért festett valaki parkolóhelyeket elé. Végül megérkezett egy jármű, kinyitotta ajtajait, és egy ismerős széken hagyott ismerős szemétdarab jelezte, hogy a következő busz néha ugyanaz.

Szólj hozzá!

Véget ér a móka - új éra

2012.06.01. 02:50 fremont.rider

 

Kicsit aggódom a projekt miatt, folyamatosan keveset alszom, amit kávéval és stresszel pótolok, így nehéz átérezni annak a súlyát, hogy nemsokára vissza kell utaznom a szeretett Budapestre. De azért tudom, logikusan gondolkodva, hogy szomorúnak kellene lennem, így ha bárki kérdezi, tudok spontán választ adni. Az egyik munkatárs azt mondta, hogy mindenki szeretett. Ezek az amerikaiak indiaiak aztán tudnak bókolni!

Aztán ha hazaérek, tudom, mit fogok tenni, először is jól kipihenem magam folytatom a projektet. Ez az utazás megváltoztatta az életszemléletem. Egy új korszak kezdődik. Minden visszakerül a régi kerékvágásba.

1 komment

Ölelnivaló

2012.05.30. 08:00 fremont.rider

 

Nesze, ölelnivaló plüss tengermélyi ragadozó!

 

 

 

Rosszat álmodtál, kislányom? Fogd a medúzádat, és ringasd magad álomba vele!

 

 

2 komment

Kézi fényképezőgéppel, állvány nélkül

2012.05.29. 19:54 fremont.rider

 

Szólj hozzá!

Utcán heverő szemét

2012.05.29. 18:07 fremont.rider

 

Szólj hozzá!

Vízió

2012.05.29. 17:06 fremont.rider

 

Megnéztem kollégákkal az Eurovíziós Dalfesztivált, sok köztük a lelkes európai. Meg kell, hogy mondjam, büszke voltam a magyarokra. Bár az ismerőseim rámutattak, hogy a dal hangzása erősen hajaz más együttesek hangzásvilágára, mégis úgy érzem, egy jó számmal képviseltek minket.

 

 

Utoljára akkor láttam a fesztivált, amikor Rúzsa Magdi énekelt. Beteszem ide azt is, mert nekem személy szerint tetszett.

 

Szólj hozzá!

(S)tree(t)art

2012.05.28. 08:00 fremont.rider

 

A következő képsorozathoz fákat kértünk meg, hogy ragadjanak ki egy-egy képet az amerikaiak életéből, és testbeszédükkel játsszák el azt. A kilenc legjobb alkotást itt találhatjátok:

 


Brian élete - "Always look on the bright side of life" (Yosemite)

 


Mindig egy lépéssel a többiek előtt (San Francisco)

 


"Cherry on top" (Zion)

 


Velem senki sem akar játszani (Zion)

 


Egy dunántúli mandulafácska - amerikai feldolgozás (Bryce Canyon)

 


A kilátásért bérlem ezt a helyet (Bryce Canyon)

 


"I will survive" (Bryce Canyon)

 


A Buena Vista park fantomja (San Francisco)

 


"If you are going to San Francisco, make sure to wear some flovers in your hair" (San Francisco)

Szólj hozzá!

Esély

2012.05.26. 08:00 fremont.rider

 

Egy figyelmeztető tábla a Yosemite Nemzeti Parkban - "Adj esélyt a növényeknek!"

 

Szólj hozzá!

Illúzió

2012.05.25. 04:04 fremont.rider

 

A buszon az ablak mellett ültem. Na most, én sem vagyok egy kis darab ember, az átmérőm meghaladja az ülés szélességét. De leült mellém egy férfi, aki - ahogy egyensúlyi helyzetbe süllyedt az ülés mélyedésében - nekiszorított a falnak. Azt vettem észre, hogy minden gondolkodás nélkül, az első utamba kerülő angol szavakkal magyarázom neki, hogy nyom engem. Ő erre azt válaszolta, hogy ő csak leült. Megoldhatatlan szituációba kerültem. Mert egyrészt még véletlenül sem akartam megbántani, ki tudja, mennyire érzékeny az alakjára. Ugyanakkor, azzal, hogy csak ott ültünk egymás mellett, ő bántott engem.

Szólj hozzá!

Gyűjtés

2012.05.24. 08:00 fremont.rider

 

A tűzoltók itt gyűjtögető életmódot élnek.

 

Szólj hozzá!

Fóka - 39-es Móló

2012.05.22. 08:00 fremont.rider

 

5 komment

C@L - 3. nap

2012.05.21. 01:37 fremont.rider

 

 

Egy valamit nem sikerült megvalósítani az út folyamán, ami pedig a legfontosabb terveim között szerepelt: az alvást. A szomszédaim gondoskodtak arról, hogy nehogy ezzel megtörjem a Seattle-i idillt. Ha hiszel bármiféle indián szertartásban, vagy pogány babonában, miszerint ha zajt csapsz, azzal elűzheted a rossz álmokat, jelentem, működik. Az egyetlen baj csak az, hogy a szép álmok velük együtt úsznak el.

Jól tettem, hogy tegnap annyi mindent megnéztem, amennyihez még erőm egyáltalán volt, ugyanis reggel el kezdett esni az eső, és ez kitöltötte a napot. Ennek ellenére bejelentkeztem egy busztúrára, ami kicsit szélesebb körben mutatta be a várost, mint a tegnapi kacsázás. A legjobb az volt, hogy láttam a házat, ahol Kurt Cobain lakott, és a padot, amin magában játszogatott. A túravezető elmondta, hogy ezt a rajongók zarándokhelynek tekintik, verseket olvasnak fel előtte, és apró tárgyakat hagynak ott, de legfőképpen marijuana-t. Fű nem volt nálam, de elkezdtem kotorni a zsebeimet, hátha van bennük valami nélkülözhető tárgy. A kezembe akadt egy apró kulcs, aminek a feladata az lett volna, hogy nyissa a bőröndöm lakatját, de mivel erre képtelen volt, szimbólumként a padon maradt. A sors furcsasága, hogy a túra kemény két résztvevőjének másik 50%-a egy 22 éves, ukrán lány volt, aki azt mondta, hogy fiatalkorán a Nirvana segített túljutni. (Mintha a fiatalság betegség volna. Hm.)

Egy gyors ebéd után jártam a várost. Az eső szitált, de a pulóverem nem ázott át, csak a fényképezőgépemet féltettem. Fél szemmel kerestem egy helyet, ahova beülhetnék, ihatnék valamit, és lehetőleg legyen Wi-fi. Szomorúan be kellett látnom, hogy Seattle vasárnap kettőkor bezár. Szerencsére eszembe jutott, hogy van egy hely, ami pont útbaesik, lehet kapni ennivalót, innivalót, alkoholt(!), van nyilvános mosdó (ez amerikában nem minden étkezdére igaz), és ingyenes az internet. Igen, a repülőtérről beszélek. Igaz lett volna még néhány szabad órám a városban, jobbnak láttam elindulni.

Ezzel be is fejeződött a Seattle-i kaland, hiszen, jó amerikai hagyományok szerint, a Seattle-i repülőtér nem Seattle-ben van, hanem a szomszéd városban.

 

Szólj hozzá!

Pihi a parton

2012.05.20. 08:00 fremont.rider

 

Szólj hozzá!

C@L - 2. nap

2012.05.20. 07:41 fremont.rider

 

Gondoltam, ha már van miről írnom, és időm is van rá, kihasználom az alkalmat. Van abban a mondásban valami, hogy a spontán bulik a legjobbak. Seattle nem a legszebb hely, ahol valaha voltam, mégis a legjobb kalandok vártak itt rám. Péntek este még arról beszéltem a taxisofőrnek, hogy fogalmam sincs, mit keresek itt, azért jöttem ide, mert könnyen megközelíthető repülőgéppel. Ebből adódott is a helyzet: gőzöm nem volt arról, hogy mit fogok két napig itt csinálni. (Az előző bejegyzésben már azt is megemlítettem, hogy a Hostel helyett Hotel-t olvastam az interneten, így sikerült egy elegáns szálloda helyett diákszállóba szobát foglalnom. Amit nem írtam le, hogy a portás lány haja rövidre van nyírva, a segédje pedig egy rossz arcú, felborotvált hajú, piercing-es, nagyon kedves és segítőkész punk gyerek.) Ennek ellenére este azon kaptam magam, hogy egy kimondottan felnőtteknek szervezett, éjszakai városnézű túrára várakozom.

Minden azzal kezdődött, hogy a diákszálló közös helységének falára ki vannak függesztve az aktuális események, érdekességek. Erről a falról puskáztam le pár dolgot péntek éjszaka, hogy mit kellene megnézni. Köztük volt a Pioneer Square (Első telepes tér), aminek a nevét elraktároztam magamban, gondolván, biztos szép építmények lesznek körülötte; és a Spaceneedle (Űr-tű), amit a neve alapján a "hanyagolandó" kategóriába tettem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, micsoda. Ezekkel a gondolatokkal feküdtem le, jó későn, de sebaj, gondoltam, alszom mondjuk 10 óráig délelőtt, és minden rendben lesz.
Reggel hétkor kidobott magából az ágy. Mivel hétköznaponta ekkortájt kelek, a belső biomechanikus órám követte a mintát. Bementem a legközelebbi Starbucks-ba, vettem enni- és innivalót. (Vagyis a szokásos: minden, csak nem kávé.) Úgy emlékeztem, valahol a közelben lesz egy bolt, ahol térképet lehet venni. Természetesen a memóriám szokász szerint cserbenhagyott, ezért térkép nélkül indultam útnak, ami természetesen eltévedésbe fulladt.
Elhatároztam, hogy ha egyszer fogalmam sincs, mi hol van, megnézem azt a jellegzetes Seattle-i épületet, ami minden logo-n és film intro-n ott van, és úgy néz ki, mintha egy UFO lenne egy nyalókapálcára felnyársalva. Ahogy sétáltam, nem sokkal később ki is emelkedett a többi épület mögül, így, mivel láttam, már egyértelmű volt, hogy oda fogok találni. Mint kiderült, ezt nevezik Űr-tűnek. Innen indultak el a véletlenségek lavinája. Segítségemre volt egy ajándékboltban vásárolt térkép, ami egy zsebkendő nagyságú textildarabra volt nyomtatva.
Föntről ugyanis láttam, merre van a Union Lake (Egység-tó), és arra vettem az irányt. Útközben megláttam pár járművet, amik félig buszok, félig csónakok voltak. Ebből a leírásból már ki lehet találni, mire használják. Odamentem a pénztárhoz, és kiderült, hogy éppen időben érkeztem a túrához. A kacsa (így hívják a buszokat) elindult, járt egy kört a városban, ahol elmondta a sofőr, hogy Seattle városát egy emelettel megemelték, és a felszín alatt egy komplett kis város van. Egyből a Futurama sorozatbeli Old New York jutott eszembe, de tiszta sor volt, hogy nem ennyire drasztikus a helyzet. A belváros után átnyargaltunk a tóhoz, és kőkeményen belegázoltunk. A szép táj mellett érdekesség volt a rengeteg lakásnak használt csónak, és a (víz felszínén) lebegő lakások, köztünk a legféltettebb kincsük, az, amelyik a Szerelem hullámhosszán c. filmben szerepelt a forgatás helyszínéül. (E tekintetben az angol cím, a "Sleepless In Seattle" kicsit beszédesebb.)
A túra végeztével kipróbáltam a helyi Monorail-t (egy sínű vasút), mert miért ne. Ahol letett, onnan nem messze volt SAM, ami most kivételesen nem egy férfinév, hanem a Seattle Art Museum (Seattle-i Művészetek Múzeuma) rövidítése.
Utána átnyargaltam az akváriumba, ahol sikerült bepótolnom a San Francisco-ban elmaradt óriáspolip-nézegetést.
Utána, hogy jó kilátásban tudjam fotózni a Waterfront-ot, vagyis a város tengeroldali szélét, felszálltam a kompra. A komp egy szigetre vitt át, ahol körülnéztem, a képek már megvoltak a városról, szóval kicsit alibi szaga volt a túrának. Ami viszont lenyűgözött, hogy ahogy távolodtam a várostól, a város látképe mögött felbukkantak a hegyvonulatok. Nagyon messze vannak, a föld görbületének el kellene rejtenie, de annyira magasak, hogy mégis látszanak. Ahogy kimozdultam a magas épületek takarásából, felbukkantak a havas csúcsok, olyan halványan, mintha valaki fehér temperával maszatolt volna egy kicsit egy világoskék papíron.
Mikor a komp visszatért Seattle-be, már nagyon fáradt voltam. Hiába volt a Pioneer tér a közelben, úgy döntöttem, inkább megvacsorázok valami menő étteremben, és visszamegyek a szállásomra. Érthetetlen, hogy a lábaim miért is vittek ezek után mégis a térre. De megérte, mert észrevettem a táblát az éjszakai túráról, és pont időben voltam. Lementünk néhány felszín alatti, viszonylag jó állapotban megmaradt sikátorba, és közben a túravezető érdekes történeteket mesélt, a telepeskről, gyilkosságokról, mészárlásokról és kuplejárokról. Ez utóbbi szót nem ismertem az angolban, de a szövegkörnyezetből valahogy egyértelművé vált. A túra sajnos rövid volt, viszont nagyon hangulatos, így végül betettem a "minden fillért megért" kategóriába. (De csúnyákat mondok: minden penny-t megért.) A túravezető megkérdezte egyenként mindenkitől, honnan való. A túra végén mindenki kapott egy-egy ingyen koktélt. Egy helyes lány, aki előttem állt a sorban, megkérdezte, jól értette-e, hogy magyar vagyok. Kicsit elbeszélgettünk, kiderült, hogy pár évig Magyarországon élt, négy éve jött vissza Amerikába. Mivel nem tudtam, milyen koktélt lehet egyáltalán kapni, beértem egy "Ugyanazt"-tal. Ez jó ürügy volt arra, hogy - miután kézhez kaptam - odamenjek a lányhoz, és folytassam a beszélgetést, azzal, hogy megkérdeztem tőle, hogy mit is iszok. Még beszélgettünk egy darabig, de a barátnőjén látszott, hogy bár hősiesen kivárja, míg befejezzük, valójában cefettül unja magát, ezért elköszöntem, és visszajöttem a szállásra.
Így aztán, nem kevés véletlennel és szerencsével, egy jó nap let a mai.

Szólj hozzá!

C@L (Seattle)

2012.05.19. 09:30 fremont.rider

 Nem nagyon írtam arról, hogy hol s merre jártam az út alatt, mert egyszerűbb volt képeket feltölteni. De azért íme, egy rövid összefoglaló: járkáltam fel-alá San Francisco-ban (Downtown, Chinatown, Fisherman's Wharf, Golden Gate park, Golden Gate híd, óceánpart, Modern Művészetek Múzeuma), néhány környező városban (Oakland, Sausalito, Fremont), voltam a Yosemite Nemzeti Parkban, egy hosszabb túrán (Grand Canyon, Antelope Canyon, Bryce Canyon és Zion Nemzeti Park), és most megérkeztem Seattle-be. Itt azonban akadt egy kis kaland.

 
Ugyanis felkészültem, milyen jó lesz egy menő szállodában megpihenni és rekreálódni a hétvégén, csak sajnos félreolvastam a szállás nevét. Zöld Teknőc Hostel és nem Zölt Teknők Hotel. Az az "s" betű annyit jelent, hogy nem egy kényelmes szállodában lakom, hanem egy diákszállón. Alapvetően nem rossz, elfogott az érzés, hogy olyan, mintha újra kollégista lennék, a probléma csak a környék. Tettem egy rövid sétát, de mikor megláttam, kik mászkálnak az utcákon odakint, hamar úgy döntöttem, hogy késő van, ideje lefeküdni.

Szólj hozzá!

Alapítvány

2012.05.19. 01:31 fremont.rider

Érdekel az Alapítvány, talán ez a legjobb szó, mert alapvetően nem szeretek olvasni (és nem is tudok gyorsan), de úgy döntöttem, hogy kilopom a kolléganőm hősugárzója alól (két kis könyv tartja el a hősugárzót az ablak fémperemétől, hogy ne legyen zajos), és átcserélem valamelyik másikra, mert itt a cég könyvespolcán a Java, Tomcat, SOA, stb. könyvek mellett van egy rahedli Asimov könyv is, hát miért nem vinnék valamit az útra... Seattle-be!

Szólj hozzá!

Egy csillagos hotel

2012.05.18. 08:00 fremont.rider

 

Sajnos, spórolás céljából, sikerült a hétvégén kiválasztanom Las Vegas legótvarabb szállodáját. Az első alkalom, hogy nem tudtam aludni szagtól.


Ha valakit egy pillanatra is sikerült átvernem, megnyugtatásul közlöm, hogy a kép az Alcatraz-ban készült, ahogy a következők is:

















 

Szólj hozzá!

Óceánpart

2012.05.16. 08:00 fremont.rider

 

Szólj hozzá!

Banáncsiga

2012.05.14. 08:00 fremont.rider

 

 

Szólj hozzá!

Sirály

2012.05.12. 08:00 fremont.rider

 

Egyik alkalommal, mikor lenn voltam az óceánparton, az emberek sárkányt eregettek, de a sirályok sem tettek mást: Felugrottak, kitárták a szárnyaikat, és hagyták, hogy a szél fenntartsa őket. Egyhelyben lebegteg, így kb. 3-5 méterről tudtam őket fotózni.

Szólj hozzá!

Ezzel sakkoznál?

2012.05.10. 08:00 fremont.rider

 

 

Szólj hozzá!

Graffiti

2012.05.08. 08:00 fremont.rider

 

Szinten minden sarkon vannak graffity-k, de a legtöbbjük a várakozások ellenére (tudod, hogy szép, meg művészet, meg ilyenek) egyszerűen csak beteg. (De azért vannak jók is.)















 

Szólj hozzá!

Madarak jönnek, madarak jönnek

2012.05.06. 08:00 fremont.rider























Szólj hozzá!

Város

2012.05.05. 05:04 fremont.rider





































Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása