Best Of - #07 (San Francisco, Golden Gate híd és környéke)
2012.08.23. 08:00 fremont.rider
Szólj hozzá!
Visszaemlékezés II.
2012.08.20. 08:00 fremont.rider
San Francisco-i színes firkák szabad formában
1. Első
A szívem egy repülőgép,
ami épp leszállni készül
San Francisco felett.
Késő este van,
nyújtogatja a futóműveit,
mint végtagjait egy ébredező oroszlán.
A földet figyelve gyönyörködik,
a fekete textúrán
csoportokba tömörülnek a fénypontok.
Erőlteti a szemeit,
hátha meg tudja mondani,
mi lehet a forrásuk.
A belvárost köd vagy szmog takarja,
apró pamacsokként ragadt
az utcalámpák közé.
A szívem egy repülőgép,
ami éppen landolni készül San Franciscoba.
Már csak méterekre siklik
a Market street felett.
2. Második
Képzeletben áttipegek
a Golden Gate híd fémkábelein,
mint egy kecses,
száztíz kilós kötéltáncos.
Hol belemerülök a ködbe,
ami ellepi a hídpályát,
a várost és az öblöt,
hol felbukkanok a pillérek tetején,
és hagyom, hogy átfújja ruhámat a szél.
Hátha enyhül a marijuana szag,
amit fényes nappal szedtem össze
a Haight street-et járva.
3. Harmadik
A régi villamos végállomásán vagyok,
F Castro - F a vonal, Castro a körzet,
a tömeg bezárva egy apró fémkasztniban,
szabad az út, szabad a vers.
Szabad az út, szabad a csók,
fiúk sétálnak kézenfogva,
szemben a Walgreensben az eladó
egy gondozott hajú, ápolt lány,
apró jelek sugallják, hogy mimikri.
A színház műsorán Óz,
a csodák csodája.
Összeütöm a csizmáim,
mindenütt jó, de a legjobb otthon
a munkás otthon.
Haight street:
Az út közepén betépve táncol
egy rongyokba öltözött madárijesztő,
a sofőrnek nagy ívben kell kikerülnie,
ha elüti, ő is megüti a bokáját.
Fisherman's Wharf:
Egy bádogembernek öltözött
utcai színész táncol
az érmék koccanásának ritmusára.
Reptér:
Egy repülőgép nyújtogatja a futóműveit,
mint végtagjait egy ébredező oroszlán.
Belváros:
A szökőkút mellett
patak folyik egy hajléktalanból.
Dorothy, ne kövesd a sárga utat!
4. Utolsó
Ahogy ott állsz előtte,
és figyeled az ablakon keresztül a dolgozókat,
mintha egy negyven emeletes hangyafarmot látnál,
minden olyan szép, és rendezett,
de idebent beszűkülnek a folyosók,
mint a hajszálerek az agyban,
és a szürke falak állománya között
visszhangzik a gondolat,
hogy már elfelejtettél,
pedig még itt vagyok.
Ami fogva tart, hogy nincs, hol jobb,
az ég-bolt polcán árválkodik
ez a vákuum-csomagolt bolygó,
lejárt a szavatosság.
Dörömböl a város, rázza a kilincset,
be akar törni, be akar törni engem.
Az ajtó egy vasból készült angyal,
védőszárnyait kulcs(csont)ra zárom,
és a hátára dőlve hallgatom
a rozsdás ritmusban ragadt szívzörejt.
Szólj hozzá!
Visszaemlékezés
2012.07.06. 23:54 fremont.rider
Lost Vegas
A repülőtérről sem kellett volna kilépnem, hogy elveszíthessem minden pénzemet. A nyerőgépek egymás után sorakoztak a terminálban, a kijárathoz vezető folyosón. Gyalog indultam neki az útnak, a repülőtér a belvárosban van, nem akartam elhinni, hogy érdemes taxit hívni. Sajnos a hotel a reptér túloldalán volt, félúton egy buszmegállóban kerestem árnyékot. Éhes voltam, de nem volt a közelben semmi, csak harminc perces lágytojás, sós lében főzve.
Végül egy útközben vásárolt palack vízzel eljutottam a hotelig. Közben ámulva néztem a Strip menti épületeket. A Szfinx, az Eiffel-torony, New York belvárosa; Las Vegasban minden megtalálható, egy helyen. Lerombolták a régi belvárost, és óriási hoteleket építettek a helyére, hatalmas parkolókkal. Két épület között a távolság szokatlanul nagy.
Miután eljutottam a szállásomra, bepakoltam a szobába, és sétának indultam. Késő tavasszal, negyven fokos melegben. Ekkor szembesültem azzal, hogy míg a főút egyenesen kettészeli a várost, a gyalogos utak kacskaringósak, átvezetnek a hoteleken, és az autóút csak felüljárón át keresztezhető. Másrészről viszont néhol mozgólépcsőket és lifteket bocsátottak a járókelők rendelkezésére.
Végül a Caesar’s Palace-ben rejtőztem el a nap elől. Ott forgatták a Jóbarátok egyik részét, ezért mentem oda. Csupán a hall nagyobb, mint a vidéki házunk. A kaszinóban hűvös, megannyi asztal, rengeteg automata, ott eljátszhatod még a nótádat is.
Éjszaka a vadak kimerészkedtek az utcára. Ugyan nem tűzött a nap, de a levegőt nem éreztem hűvösebbnek. Amerre mentem, jegyárusok csattogtatták a kezükben az éjszakai klubok kártyáit, hátha felfigyel rájuk valaki. Utcai művészek állták az utamat, találkoztam Michael Jacksonnal, legalább hárommal. Mindenfelé villódzó fények, ütközők, úgy éreztem, nem is egy városban vagyok, hanem egy flipperben ragadtam. Végigsuhantam golyófejemmel a kacskaringós gyalogos úton, és végül betaláltam a hotelba.
Kuponra kértem ingyen whiskeyt, és közben a pultba épített automatába szórtam a pénzt. Jóllakattam a nyelőgépet. A pénzemet a királyra tettem, ők az italt a dámára. Vesztő szériában voltam. Jackpot helyett Jack Daniel’s.
Szólj hozzá!
Best Of - Start
2012.07.03. 16:20 fremont.rider
Reménykedtem, hogy lesz időm egyesével utómunkálatokat végezni a képeken, de nem úgy tűnik. A válogatásképeket a következő posztokban felrakom, miniben, vízjellel, mert még nem tudom, mit is szeretnék velük kezdeni. Remélem, ettől még a lényeg "átjön".