Egy valamit nem sikerült megvalósítani az út folyamán, ami pedig a legfontosabb terveim között szerepelt: az alvást. A szomszédaim gondoskodtak arról, hogy nehogy ezzel megtörjem a Seattle-i idillt. Ha hiszel bármiféle indián szertartásban, vagy pogány babonában, miszerint ha zajt csapsz, azzal elűzheted a rossz álmokat, jelentem, működik. Az egyetlen baj csak az, hogy a szép álmok velük együtt úsznak el.
Jól tettem, hogy tegnap annyi mindent megnéztem, amennyihez még erőm egyáltalán volt, ugyanis reggel el kezdett esni az eső, és ez kitöltötte a napot. Ennek ellenére bejelentkeztem egy busztúrára, ami kicsit szélesebb körben mutatta be a várost, mint a tegnapi kacsázás. A legjobb az volt, hogy láttam a házat, ahol Kurt Cobain lakott, és a padot, amin magában játszogatott. A túravezető elmondta, hogy ezt a rajongók zarándokhelynek tekintik, verseket olvasnak fel előtte, és apró tárgyakat hagynak ott, de legfőképpen marijuana-t. Fű nem volt nálam, de elkezdtem kotorni a zsebeimet, hátha van bennük valami nélkülözhető tárgy. A kezembe akadt egy apró kulcs, aminek a feladata az lett volna, hogy nyissa a bőröndöm lakatját, de mivel erre képtelen volt, szimbólumként a padon maradt. A sors furcsasága, hogy a túra kemény két résztvevőjének másik 50%-a egy 22 éves, ukrán lány volt, aki azt mondta, hogy fiatalkorán a Nirvana segített túljutni. (Mintha a fiatalság betegség volna. Hm.)
Egy gyors ebéd után jártam a várost. Az eső szitált, de a pulóverem nem ázott át, csak a fényképezőgépemet féltettem. Fél szemmel kerestem egy helyet, ahova beülhetnék, ihatnék valamit, és lehetőleg legyen Wi-fi. Szomorúan be kellett látnom, hogy Seattle vasárnap kettőkor bezár. Szerencsére eszembe jutott, hogy van egy hely, ami pont útbaesik, lehet kapni ennivalót, innivalót, alkoholt(!), van nyilvános mosdó (ez amerikában nem minden étkezdére igaz), és ingyenes az internet. Igen, a repülőtérről beszélek. Igaz lett volna még néhány szabad órám a városban, jobbnak láttam elindulni.
Ezzel be is fejeződött a Seattle-i kaland, hiszen, jó amerikai hagyományok szerint, a Seattle-i repülőtér nem Seattle-ben van, hanem a szomszéd városban.
