Annyi új arc, annyi új név... néha azt is nehéz megjegyezni, hogy ki milyen nemzetiségű. Pedig fontos. Jó dolog megszokni, hogy ki melyik szavakat ejti furcsán, ki melyik betűket képzi máshogy. Jó dolog megszokni, hogy hallás után érthessük őket. Itt mindenki angolul akar beszélni, de senki sem tud. Néha nem is kell. Amikor üzleti követelményekről van szó, sokszor nem értem. Ezzel szemben a programsorok minden nyelven programsorok. Programnyelven kellene beszélni, nem angolul. A betűszavakkal a programnyelvben is gond van. Ugyanazt a betűszót használjuk magyarul és angolul, mégis máshogy ejtjük. Nehezebb, mintha egy új szót kellene használni, mert akkor az új alakhoz társulna az új kiejtés. Egy-egy értelmű asszociáció. A betűszavaknál egy alakhoz több kiejtés kötődik. Az ember mindig azt rántja elő, amit már megszokott. Vagyis a rosszat. Mi magyarok ráadásul szeretünk kiejthető szavakat képezni. Pl.: DAO, SOA. Szeretjük egy szóként kiejteni: daó, soa. Amerikában minden betűt külön mondanak: Dé-á-ó, ess-ó-á [ejtsd: dí-éj-ó, essz-ó-éj]. Különbözőképp ejtjük a gyakori szavakat is. És egyikünk sem jól. Akik egy nemzettől származnak, általában ugyanazokat a hibákat követik el. De néha nem, hogy nehezebb legyen megjegyezni. Néha azt is nehéz megjegyezni, ki milyen nemzetiségű. A Jay egy amerikai név. Jay indiai. De már amerikai állampolgár. A kollégája "csak" zöld kártyás. Az ugyanaz, szavazati jog nélkül, azt mondja. Mások munkavállalói vízummal rendelkeznek, mi csak az ESTA-n regisztráltunk. ESTA - Vízum - Zöld kártya - Állampolgárság... fokozatok... mintha az embereket is futószalagon vezetnék át egy gyártási folyamaton. A vendég a nyersanyag, és ha minőségi áru, amerikai állampolgár lesz belőle. Rengeteg új arc, nehéz megjegyezni őket. Leülünk egy étteremben, körülöttünk ismeretlen arcok. Nem tudjuk, hogy most látjuk őket először, már láthattuk őket az irodában, vagy már be is mutatkoztunk nekik. Eszünkbe jut az első alkalom, mikor az amerikaiakkal találkoztunk, Magyarországon. Beléptek az ajtón, és bemutatkoztak az első szembejövő embernek.
- Helló - mondta, és nyújtotta a kezét.
- Helló - válaszolta a magyar, és kezet ráztak.
- A San Francisco-i irodából jöttem. Benned kit tisztelhetek?
- A pincért.
Nevettünk. Három technikai vezető amerikából, köztük két indiai, és Jay, aki szintén. San Francisco-ban találkoztunk David-del. Ő britt. A lakótársunk német. Néha azt is nehéz megjegyezni, ki milyen nemzetiségű. Itt nem néznek furcsán, mert mások vagyunk. Itt az a furcsa, ha valaki ugyanolyan. Nem megtűrnek, befogadnak.
