A Yosemite Nemzeti Park egyszerűen csodálatos volt. Amikor odaértem, pont akkor nyitották meg a Gleccser-pontot, ahonnan az egész völgy belátható, és állítólag a vízesés is ilyenkor a legaktívabb, mert most olvad a hó. Ez persze azt jelentette, hogy rövidnadrágban voltam, miközben hó vett körül, de nem volt gond, mert egyébként leglább húsz fok lehetett. A legjobban mégis az tetszett, amikor a völgy aljában sétáltam kora reggel. A hűvös levegő, ami az éjszakáról megmaradt, pirosra pofozta a bőröm, és a ferde napsugarak a fenyők szoknyája alá kukucskált. Az emberek pedig nem nagyon jöttek elő az ódúikból, mert még téli álmot aludtak. Két dolog hiányzott csak a tökéletességhez. Az egyik, hogy nem láttam az óriás sequoia fákat, mert csak autóval lehetett volna őket megközelíteni, ami nem volt, mivel busszal mentem. A másik, hogy láttam ugyan prérifarkast és szarvast, de csak a buszból, és nem tudtam lefényképezni.
