San Francisco-ban rossz az idő. Hiába a kedvező déli elhelyezkedés, a nyugati szél behozza az óceánról a nedves, hideg levegőt. Szombaton szemerkélt az eső, ennek ellenére nekivágtunk a Golden Gate Parknak, viszont mikor már a parthoz értünk, jópár óra múlva, megállás nélkül szakadt. Ahogy elnéztünk a partról a világ pereméig, nem sokat láttunk, az esőfelhők jó nagy darabot levágtak a horizontból. Vasárnapra már eloszlottak a felhők, ezért újra kimentünk az óceánhoz. Az égbolt tiszta volt, a nap sütött, de a szél pillanatok alatt áthűtött bennünket. Mindeközben Fremontban állítólag tizenakárhány fokos meleg uralkodott, mivel állítólag az öböl zárt nyugalma sokkal melegebb időt kínál.
Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy szombaton volt rosszabb idő, az óceánpart akkor volt hangulatosabb. Vasárnap tele volt hosszú lábú főemlősökkel, a kutyáikkal, a hab a tornán pedig egy elhízott tai-chi-zó volt. Ezzel szemben szombaton csak egy-két esernyős turista lézengett, és mindenhol madarak játszották, hogy ahonnan visszahúzódott a víz, oda mentek kincset keresgélni, majd mikor jött a következő hullám, tipegve elmenekültek előle. Persze akadt egy-két elvetemült, fanatikus szörfölő is, akiknek semmilyen hideg víz nem akadály. A partot elválasztó betondarabokra festett graffityk pedig azt jelezték a vadvilági lényeknek, hogy eddig, és ne tovább, mert innentől egy kegyetlen faj uralkodik, ami nem tűri meg a betolakodókat.
